Kutyát kérek, kiskutyát! Hogyan hatnak a házi kedvencek a gyermekek személyiségfejlődésére? „Kutyát kérek, kiskutyát! Okosat, és nem butát…” – hallgatta számtalanszor kislányom a kedves gyerekdalt. Megkedvelte, s mit ne mondjak, rögeszméjévé vált a könyörgés. „Miért ne lehetne a lakásban kutyát tartani? Kint megfázna! …akkor hadd kapjak nyuszit vagy cicát!” – és ez ment hónapokon át. Szülőként gyakran hezitálunk a döntéssel kapcsolatban, hiszen jól tudjuk, mennyi felelősséggel jár egy élőlényről való gondoskodás, amibe, lássuk be, számtalanszor be kell segítenünk – gyakorlatilag magunknak vesszük a házi kedvencet. Nehéz döntést hozni ilyen helyzetben, különösen akkor, ha valamelyik szülő zoofóbiás, vagyis a legtöbb állattól fél. Jelen esetben történetesen én, az anya. Nagymamámtól számolva én képviselem a harmadik generációt a családban az állatoktól való félelmet illetően, de nem akartam ezt a koloncot a gyerekeimnek is továbbadni. Mindent a gyerekért! Így hát g...