A Partium vajdasági szemmel Ezt a látványt csak a fejemben fényképeztem le: megyünk át autóval a magyar–román határon, és roskadt vámbódékat, üres ellenőrzőhelyeket látunk, sehol egy rendőr, sehol egy vámos, szabad az út! Az érvénytelenített trianoni határátkelőhely fényképének, ha elkészíteném, egyszerűen csak a „Szabadság” címet adnám, gondoltam magamban. Semmis látvány volt, csupán hulladékot sodort a szél a határon keresztül, no meg bennünket, három nőt – ujjongásomat a sérült középeurópai lelkem magyarázza és az a bosszúság, amit a Szerbiából Magyarországra való átkelés szokott okozni.Ezeken a mi szerb–magyar határátkelőhelyeinken az utas mindig szorong, mindig várakozik (olykor fél napig), bosszankodik, és mindig minden megtörténhet. Eszembe jutottak a hidegrázós jelenetek, amelyeket Nádas Péter ecsetel Fantasztikus utazáson című könyvében: amikor a hetvenes évek közepén többedmagával átkelt Magyarországról Romániába, az ajándékokat, amelyeket vittek, a románok a határon azo...